nebulo

2007.március 15

Már gyermekkoromból szép emlékként őrzöm március 15-két.

Drága Nagyapám mindig fehér ingben, fekete magyaros ünneplő ruhába, fényesre csiszolt csizmába öltözött.Édesanyám a legszebb ruhát adta rám,masnit kötött a hajamba és Nagyapám kézenfogva vezetett a templomba, ahol ilyenkor a magyar himnusz  is elénekelték.Ezután a kis faluban rendezett ünnepség,beszélgetés ,találkozás a barátokkal és a szép emlékek felidézése következett.Mindig jó hangulatban telt,igazi szép, tavaszi, szívet ,lelket melengető ünnep volt .

Nagyapám mindig elmesélte ,hogy amikor a Bukovinai Székelyek kálváriája véget ért és végre magyar földre értek, leborultak a "magyar földre" és megcsókolták,hogy végre itthon vannak,hogy végre a magyar föld illatát érezhetik.Március 15-e soha nem telt el ennek felídézése nélkül,s olyankor mindig homályos lett a szeme.Szíve mélyén őrizte azt a sok szép nótát ,verset, amit fiatal korában tanult s a történelemi események alakulása miatt, sokáig nem énekelhetett.

Az embernek szíve mélyén kell magyarnak lenni.

A  neveltetésünk mindig összefügg életfelfogásunkkal ,embertársaink iránt érzett felelősségünkkel,tiszteletével.

Pályám során mindig arra törekedtem, hogy az iskolában is megteremtsük tanítványaimmal az ünnep emelkedettségét,a soha vissza nem térő alkalmat,amelyet a gyermek magával visz és később felnőttként szép emlékként őrzi szívében. 

Igazi ünnepet jelentett, amikor Ők maguk voltak alkotói a megemlékezéseknek.Sok szép szavalóversenyt rendeztünk, előre kiírt témával megjelölve.A témák tartalmát mindig közösen jelöltük ki.Versek a haza szeretetről,vagy a szülői szeretetről szóltak, vagy a márciusi ifjakról,a szabadságharcról a magyar és világirodalomban válogatva.

Igazi ünnep volt.Mindenki ünneplőbe öltözött, fehér ing,kokárda ,a diszlet mind március 15-két hirdette.Szebbnél szebb verseket válogattak a tanulók,néha még a "légy zümmögését "is hallhattuk volna, olyan nagy csend és figyelem kisérte a szavalót.

Valamennyien tudták a szülők , a tanulók és mi pedagógusok is , hogy ilyenkor ünnep van az iskolában.Sikere azon múlik mennyire érezzük valamennyien magunkénak.

Nagyon fontos ,mondhatni elsődleges a szülő szerepe ,hogy mennyire érzi magáénak az iskola célkitűzéseit,mennyire segíti gyermekét abban ,hogy ezt ő is fontosnak tartja és szép ,jó dolog amit az iskola szeretne megvalósítani.Odafigyel arra ,hogy gyermeke ünneplőbe jelenjen meg,akár el is kiséri,vagy részt vesz az iskolai megemlékezésen.De ha ezt nem tudja megtenni elfoglaltsága miatt, legalább érdeklődik ,megkérdezi gyermekét ,hogy milyen volt,hogy érezte magát ,miben segített ,miben vett részt.

Bármelyik ünnep, ha igazán szép tartalommal sikerült megtölteni, örök élmény gyermekeink számára.Megszépítik és szinessé teszik az iskolai életet és tanulóink mindennapjait.